Számos országban, hogyha fatüzelésű berendezésről van szó, akkor szinte már nem is kérdéses, hogy annak oxigénellátását külső légbevezetéssel oldják meg. Hazánkban ez az eljárás mégsem közismert, pedig a hatályos szabályok szerint útépítésű házaknál kémény átvételkor a használatbavételi engedély megszerzéséhez elengedhetetlen a megfelelő levegő utánpótlás biztosítása.

Miért van erre szükség?

Régen, a kandallók az égéshez szükséges levegőt a ház légteréből vonták el. Ez akkoriban működött, hiszen a fa nyílászárók pontatlanságuk miatt könnyen beengedték-pótolták a szükséges levegőt a házba. Ennek a hátránya, hogy a lakásból a kandalló óránként több köbméter meleg levegőt von el, és helyét a kintről beáramló hideg levegő töltötte ki.

Ez a mostani légtömör házakban nem így van. A nyílászárók pontos szigetelése semmilyen levegő utánpótlást nem képes biztosítani. Ha egy ilyen lakásban próbálunk fűteni kandallóval, külső levegőellátás nélkül, akkor a házon belül a nyomás percek alatt annyira visszaeshet, hogy a kémény szívóereje lecsökken, nem képes több levegőt a tűztérbe juttatni a helyiségből. Ekkor oxigénszegény, elégtelenégés jön létre és a kandallónk nem fog megfelelően működni. (Egyéb mellékhatás, a kandalló kátrányosodása, esetleg még ki is füstölhet a készülék)

Erre a problémára kínál megoldást a külső légbevezetés.

Mi az a külső légbevezetés?

Röviden ez egy 125-160mm-es légcsatorna, mely egy szabályzó szeleppel van ellátva, amely a lakáson kívüli légtérből vezeti, egyenesen a kályha tűzterébe az égéshez szükséges levegőt. – létrehozva egy úgynevezett „zárt égésterű kandallót” függetlenítve a fűtőberendezést a lakásban uralkodó nyomástól.

Fontos, tudni a légcsatorna méretét légtechnikussal kell terveztetni mivel annak légellenállása, a cső típusától (pl: hengeres műanyag, hengeres acél, lapcsatorna, vagy nyújtható harmonika) és hosszától függően változik, így annak átmérőjét ennek függvényében kell tervezni. Ez a légcsatorna kialakítható kéményen keresztül, födémen keresztül, vagy aljzatba épített légcsatornával, természetesen szabályozó szeleppel. Mind ezektől függetlenül szükséges egy fali légbeeresztő beépítése, javasolt a füst-gázriasztó használata.

A zárt égésterű kandallók két csonkkal rendelkeznek. (szemben a hagyományossal, melyek a lakás levegőjét használják és csak a füstgáz kivezető csonkkal rendelkeznek). Alul a légcsatornán keresztül az égéshez szükséges levegő érkezik be a tűztérbe, felül a másikon égéstermék áramlik ki a kéménybe.

A rendszer további előnye: hogy a már felmelegített levegőt a kandalló nem szívja el a lakásból, növelve ezzel kedvenc kandallónk hatásfokát. Továbbá így, egy teljesen zártrendszert alakítunk ki, páraelszívó, konyhai szagelszívó és központi porszívó szélsőséges esetben sem okozhat égéstermék visszaáramlást.