MENÜ

Kezdőlap Blog Cserépkályha A cserépkályha története

A cserépkályha története

A kezdetekhez vissza kell ugranunk több száz évet az időben. A legelső szükséges komponens, amely lehetővé tette a jelenleg ismert cserépkályha kialakulását, a kémény volt.

Kialakulásának története

A helyi fűtés kialakítása már a görög–római birodalomban ismert volt. Akkoriban főként nyílt tűzterű kandallókat alkalmaztak. A nyílt tűzterű kandallók a fűtési célú berendezések közül a legkisebb hatásfokkal bírnak. Máig alkalmazzák olyan éghajlati viszonyok között, ahol nincs hosszantartó hideg tél. Leginkább Nagy-Britannián keresztül terjedt el az egész angolszász területen.

Európában a cserépkályha kialakulása a német nyelvterülethez köthető a XIII. századból (Írásos emlékek St.Gallaen Svájc). A kályha őse tulajdonképpen egy ajtóval felszerelt zárt tűztér volt. Így tették szabályozhatóvá a kémény-áramlási légsebességét, illetve a tüzelőanyag égési idejét, így csökkentve a hőveszteséget.

A kerámia csempéket eleinte elszórtan építették be az agyaggal falazott tégla kályhákba és a kemence falazatokba hőtükörként. Ekkor még csak kerek, belső fül nélküli tányér szemeket alkalmaztak. Később a korongolt tányérszemeket négyszögletes fa sablonba kényszerítették, hogy nagyobb hősugárzó felületet tudjanak kialakítani. Innen már csak egy lépés hiányzott a ma ismert csempegyártás kialakulásáig, amihez a belső fül vagy ún. „rumf” kellett. A belső fül alkalmazása lehetővé tette a mai cserépkályha kialakítását (ennek segítségével tudták a csempéket „összekötni”), mely már külső falazatát tekintve, összefüggő kerámia burkolattal és hosszú füstjáratokkal rendelkezik.

 

Díszítése

A cserépkályhákat mindig az adott kor ízlésvilágának megfelelően díszítették (reneszánsz, barokk, copf). A kályhák burkolata tükrözte a tulajdonosának társadalomban elfoglalt helyét. A jómódúak szépen díszített, mázas kályhákat építtettek, míg a szegényebbek a falazott szemes kályhákat, búbos kemencéket részesítették előnyben.

Fejlődések az évek alatt

A kályha fejlődése mind a mai napig folyamatos. Gyártása a kézzel korongolt fa sablonba kényszerített csempétől eltolódott a döngölt, préselt, majd az öntési technológiák felé. Napjainkban kitűnő, és egyre változatosabb technológiák állnak a gyártók rendelkezésére. Kezdenek elterjedni az úgynevezett után-égetős tűzterek. Itt az égéstér felsőrészébe plusz levegőt vezetnek, így az égéstermékben maradó éghető anyagok, gázok is elégnek. Ennek segítségével tovább javítva annak hatásfokát, mely 90% körüli.

Sokan azt gondolják, hogy a cserépkályha fejlődése évek óta stagnál, vagy már rég megállt, és a modern technológiák hamarosan elnyomják majd azt. Ez az elképzelés azonban cáfolható. Nemcsak a belső technológiája fejlődik folyamatosan (melynek hatásfoka így is az egyik elérhető legjobb), de a cserépkályha külseje is folyamatosan változik. Jelenleg letisztuló fázisában beépül a modern otthonokba, így biztosítva továbbra is azt, amit évszázadok óta ad: az Otthon melegét.

Kapcsolodó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük